Bukdácsolok 85 év bukdácsol velem cipelem az angyalföldi udvarok sarát és figyelem az angyalokat hogyan szedik össze a dinnyehéjakat hogyan viszik a mosóteknőket a vézna proletárnőket az égbe ahol a napraforgó mag is csillagként ragyog ma is mint néhány elfakult fényképen mit néha még előveszek ha öreg fényképezőgépem kezembe kivánkozik és tiltakozik szememre hányja hogy verset irok a mai világba hol nem magnézium-fény gyujtóbomba lobban mire várok hogy az én koromban Párizsban sétálok noha jobban tenném ha mint régen fényképezném a kubikusokat akik szomjan-éhen varják hogy leszakadjon a mennyország a Teleki téren. nyugtatom intem maradjunk mi csak itt ott szükség ránk már nincsen hiszi nem hiszi csak néz tágra nyilt szemmel a Ferencvárosi Kiserdőt keresi a tükörrefleksszel a hü Zeiss Tessár és vár várja hogy beállitsam a távolságra a végtelenre ahova a kismadár száll és elkattan a zár 1982 Szélpál Árpád
Hozzászólások (1)
Látogass el ide is:
http://jukebox.mlap.hu